Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
nyílik az ablakában.
Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.
Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Kettő a szeretőm,
Melyiktől búcsúzzak?
Egyiktöl búcsúzom,
A másik haragszik,
Így hát az én szívem,
Soha meg nem nyugszik
Szőkétől búcsúzom
Piros pünkösd napján,
Barnától, csalfától
Halálom óráján.
Látod, babám, azt a tearózsát?
Nappal nyílik, este járok hozzád.
Este járok, mikor senki sem lát,
Még is irigy rám az egész világ.
Irigyeim, hagyjatok szeretni,
Hagyjátok a szememet rávetni.
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyönge karom szép lány ölelésre.
Sűrű csillag ritkán ragyog az égen,
Az én babám szénát kaszál a réten,
Olyan szépen penge-penge-pengeti a kaszáját,
Odavárja kökényszemű babáját.
Ha legény vagy, gyere velem kaszálni,
Ne csak mindig a lányokkal cicázni.
Vágok olyan sűrű-sűrű-sűrű rendet a réten,
Kilenc kislány nem szedi fel a héten.
Sárga répát dombra nem jó ültetni,
özvegy asszony lányát nem jó szeretni
egyszer mondtam vala -vala- valamit a lányának,
beszaladt és elmondta az anyjának
Megvan nékem az a bolond szokásom,
Iszom a bort hogy ha nem is kivánom,
Erre még az öregapám öregapja tanított,
Aki még a hordóval is koccintott.
Nem vagyok én úri családból való,
Nem kell nekem selyem-bársony takaró,
Leterítem, leterítem a subámat a földre,
Oda várom a babámat estére.
Megyen már a hajnalcsillag lefelé
Az én kedves galambom most megyen hazafelé
Lábán van csizmája, a lagos szárú kis csizma
Rásütött a hajnalcsillag sugára
Amerre mégy édes rózsám kívánom
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon
A zöld fű is előtted édes almát teremjen
A te szíved holtig el ne feledjen
Este van már, késő este,
kilencet ütött az óra.
Az én kedves kisangyalom
mégsem jön el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg,
vagy talán nem is szeret,
így hát kedves kisangyalom
mégsem leszek én a tied.
A turai templom tornya,
jaj, de messzire ellátszik.
Közepébe', a négy sarkába'
két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra,
másik a babáméra,
lehajtom a bús fejemet
a rózsám ölelő karjába.